Más, mint a többi

Mindig is más voltam, mint a többség.

Már tiniként is megvoltak a magam elvei, gondolatai, amik ritkán egyeztek meg a többiekével. 

Pl. nem cigiztem, drogoztam, szexeltem, csókolóztam fűvel-fával, csak, hogy ne maradjak ki.

Sokszor éreztem magam kívülállónak.

És azóta sem állok be a sorba, ha az elveim mást diktálnak.

Én a Belső Hangomat követem, nem a tömegeket.

Nem viselek olyan ruhákat, színeket, amik nem illenek hozzám, csak mert az a trend. 

Nem használok semmit, csak azért, mert az influenszerek vagy a reklámok azt javasolják.

Nem vásárolok a temuról és társairól, csak mert olcsó.

Nem pletykálok, panaszkodok, hogy beilleszkedjek.

Nem maradok benne számomra kényelmetlen helyzetben, csak mert "úgy illik".

Nem leszek nyájas, csak hogy ne tűnjek bunkónak.

Nőként az anyaság nem a fő identitásom, hanem annak csak egy része.

Sosem volt sok barátom.

Biztos lehetett volna (mert amúgy tök jófej vagyok), ha kicsit engedek a szociális nyomásnak, de valami bennem sosem hagyta...

Nem tudom, milyen népszerűnek lenni, azt viszont tudom, milyen kiközösítve lenni.

És ez sokáig bántott.

Aztán rájöttem, hogy jó ez így.

Így tudott kialakulni az egyéniségem!

Én nem a társadalmi normák által határozom meg magam, hanem a belső értékrendem alapján.

A gondolataimat mondjuk sokáig megtartottam magamnak - nehogy olajat öntsek a tűzre...

Most már ez sem érdekel.

Nem mindig, mindenáron közlöm a véleményem, csak amikor fontosnak tartom.

De már nem félek, hogy ezzel kizárok bizonyos embereket!

Nem is akarok olyan közösség tagja lenni, amivel nem egyezik az értékrendünk.

Ha nem tudatos, empatikus, rendezett kül- és belvilágú, fejlődnivágyó, önmegvalósító nőkről, emberekről van szó, akkor nincs egymással dolgunk.

Akkor inkább vagyok egyedül.

Tudom, nem sokan mernek így élni, a saját útjukat járva, látszólag magányosan.

De én szeretek egyedül lenni!

Én szeretem a saját társaságom.

Én megadom magamnak azt, amit másoktól is elvárok.

Én megválogatom, kit engedek be az energiaterembe, az életembe!

De azzal a kevéssel, akit beengedek, harmónikus, egyenrangú, építő kapcsolatot ápolok.

És te?

Készen állsz kilépni a tömeg árnyékából, hogy végre a saját életedet éld?!

Ha igen, tarts velem!

Kísérőd,
Betti 

Korábbi bejegyzések